A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.
Százezer példányban került a piacra. Értesüléseink szerint a magyarországi lemezforgalmazó akik már az első lemez sikere után, mint ahogy az egyik magyarországi lapban olvastam „félre-tették a szennyhullám iránti fintorgásukat és ők is le akarják csípni részüket a haszonból, mondván, hogy a pénznek nincs szaga” — a harmadik lemezből 100 ezer példányt igényelt. A bökkenő ott van, hogy nem is olyan egyszerű a lemezexport Magyarországra. Az illetékes és érdekelt feleknek meg, kell találniuk a megfelelő kompenzációs ügyletet. Mármint mit fog hazánk importálni Magyarországról a Bugyi fivérek lemezeinek fejében. ‘Valószínűleg tejet.
IRÁNY AMERIKA!
A harmadik lemezről és az utóbbi fellépésekről hiányzik a 3+2 több mint egy éven át állandó kültagja, Schön. Ignác. Vitathatatlan, hogy az Újvidéki Rádió népi zenekara vezetőjének hegedűjátéka hiányzik, hiszen a korábbiakban jórészt Nácinak volt köszönhető az igényesebb, teljesebb hangzás. — Mi történt, miért nincs veletek ,Ignác? — kérdezem Bugyi Zoltántól. – Átment egy másik zenekarba, a Törökbecsei Ilija fivérek zenekarába.
Miért? — Oda megy, ahol több pénzt adnak. Ezenkívül egy kicsit össze is vitáztunk. Ignác ugyanis meghívást kapott egy svájci körútra, ki is ment, de kísérőzenekarként testvéreit, sógorait, rokonait vitte magával. Mondtuk neki, hogy nincs rendjén, hiszen annyi közös fellépésünk volt, mi őt mindig hívtuk, ő meg most kiment nélkülünk. Emiatt történt a szakítás. A nagy újság a 3+2-nél, hogy most már minden bizonnyal nyélbe ütik az amerikai körutat. A Bugyi-zenekar címére a tengerentúlról — Amerikából, Kanadából és Ausztráliából — már korábban is érkeztek meghívások. Külföldet járó magyarországi művészek is panaszolták, hogy sehol sem lehet már fellépni a Bugyi-repertoárból kölcsönvett számok nélkül, mert mindenütt azt (is) követeli a hallgatóság. Az amerikai és ausztráliai körút kapcsán különböző terminusokat és feltételeket emlegettek. — Mi a végleges időpont? — kérdezem Bugyi Zoltántól. — Szinte véglegesnek tekinthető, noha a szerződést még nem írtuk alá, hogy a jövő év február 6-án indulunk Amerikába. A turnét Harangozó Teréz férje szervezte meg. A tervek szerint két hónapot maradunk Amerikában, összesen 30 fellépésről van szó. Főként hétvégeken koncertezünk. A két hónapból három hétvégén, kilenc fellépéssel, Kanadában muzsikálunk. Csak a kézi hangszereket visszük, az erősítőket, a hangosítást ott bérelik számunkra. Az USA-ban és Kanadában is minden koncert más városban lesz. Annyit tudok, hogy az USA-t bejárjuk New Yorktól Los Angelesig. Hogy pontosan mennyi pénzt keresünk, még nem tudom. Minden költséget (utazás, szállás stb.) a szervező fedez, a fellépésekért a tiszteletdíjat devizában kapjuk. Kevésbé fontos, hogy mennyi pénzt kapunk, a leglényegesebb, hogy kijutunk és muzsikálunk Amerikában is. Az amerikai és kanadai turnén kívül a jövő tavaszra esedékes az ausztráliai körút is.
Lakodalom az egész világ!
(VÉGE)
Csorba Zoltán
