A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.
Videóklip készül: Burai Károly, Bugyi Zoltán, Spör Helmuth, Bugyi János, Bugyi Gyula
Titokzatosságuk azonban nem érthető. Miután többször is beszélgettünk velük erről a témáról, kiderült, hogy nincs ok titkolódzásra. Tényleg kevesebbet keresnek, mint amennyit az ember feltételezne, és mint amilyen adatok megjelentek róluk. De íme sorjában: a zenekar tagjait az első nagylemez után az összbevétel 8 százaléka illette meg. Bruttó elszámolásban, mert azután fizetik a községi járulékokat. Az első lemezzel Bugyi Zoli járt a legjobban, mert a két saját szerzeményéért plusz 4 százalékot kap szerzői jog címén. Az első lemez eddig 420 ezer példányban kelt el. A Halvány őszi rózsa után a lemez megjelenése óta csordogál a pénz a zenekar tagjainak. A második és a harmadik nagylemez jövedelméből a zenekar 12 százalékot kap. Mindenki egyaránt, mert ezeken nincs önálló szerzemény. A második nagylemez eddig több mint 150 ezer példányban kelt el. A 3+2 rengeteg hangversenyt adott Magyarországon, de ezért sem kapott akkora összeget, mint amennyit gondolna az ember. Az első két hangverseny-körút, mint már említettük, csere alapon történt, ezért fejenként a zenekar tagjai 210 ezer dinárt kaptak. A következő magyarországi hangversenykörutak kapcsán, noha megbeszélések folytak róla, hogy devizában fizesse , ki őket a szervező, a magyar partner ezt nem tudta (vagy nem akarta?) elintézni, és csak napidíjban fizetett. Fejenként naponta 1000 forintot tisztán minden költségüket fedezték. Az együttes a Budapest Sportcsarnokban megtartott koncertért 52 000 forintot kapott. . Külön bonyolítja a dolgot, hogy a megkeresett forinttal sem igen tudnak mit kezdeni, hiszen (legalábbis legálisan) forintot nem szabad kivinni Magyarországról. Devizában ígérkezik a kereset a videokazettáért, amelyet a 3+2 a magyarországi piac számára adott ki. A megbeszélés értelmében kétezer kazettáig nem jár semmi (ez fedezi a gyártó költségeit) ezen felül pedig a bevétel 7 százaléka illeti meg őket. A videoszalagból eddig mintegy 3500 darab kelt el. — Mindezek után tehát mennyit is kerestek az idén? — kérdezem tőlük. Bugyi Zoltán: — Annyit nem, hogy meggazdagodtunk volna! Bugyi János: — Jobban keresek most, mint egy egyszerű melós, így gyorsabban be tudom fejezni a házamat. De ez az összeg nem túl sok. — Mennyi? Bugyi Zoltán: — Mint egy átlagos igazgatói fizetés. Ha szétosztom az évi kereseteket hónapokra, havonta átlagban 350 000-400 000 dinár jut.
(Folytatjuk)
Csorba Zoltán
