A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.
Bugyi Zoltán zenekarvezető: – Mi Lajosmizsén tárgyaltunk Bulányi Lászlóval. Nekünk tíz koncert terveiről beszélt. Már a honoráriumban is megegyeztünk, 1400 dollárt kaptunk volna a nagyobb, és 800-at a kisebb befogadóképességű termekben rendezett fellépésért. Nekünk nem mondta, hogy trágárok lennénk … És ha ez igaz lenne, akkor valószínű, hogy a hanglemezgyár sem rendelt volna 150 ezret a lemezünkből,”
„BÁCSKAI BETOLAKODÓK”
A budapesti’ hangversenyről Fodor Lajos az Esti Hírlap hasábjain 3 Bugyi +2 (néha több zenész felcímű és Lakodalmas rock című írásában a következőket írta: „Könnyűzenei berkekben fölborzolta a kedélyeket egy „orvbetörés” a hazai piacra kívülről. Egy jugoszláviai magyar együttes felvételei, amiket déli szomszédaink százezerszámban vettek meg, hirtelen nálunk is nagy számban (becslések szerint 180 ezer példányban!) fogytak el — nem hivatalos üzleti úton. A magyar szakma, amely különben békésen tűri az így-úgy importált nyugati felvételek konkurenciáját, a bácskai „betolakodók” rohamára felhördült. Szupergiccs! Kultúrbotrány Be kell tiltani! A kazetták nyomában azonban személyesen is megjelentek az új sztárok, Szeged környékén pár nap alatt tizennégy műsort adtak zsúfolt házakkal, aztán — a magyar állatvédők javára — most fölléptek a Budapest Sportcsarnokban is. Több, mint tízezren váltottak hozzájuk jegyet, különösebb reklám nélkül. Voltak, akik már a határnál meg akarták akadályozni, hogy megérkezz a Kerepesi útra. Olyanok, akik 20 évvel ezelőtt értetlenül tapasztalták egyes zenei stílusok elítélést, most “intézkedést” sürgettek. Ennek a műfajnak a figyelemmel kísérését már rég örömmel rátestáltam illetékesebb fiatalokra. ‘ Most hagytam magam rábeszélni: Nézzük, hallgassuk meg, mitől a lázas érdeklődés az általános iskolásoktól az egyetemi professzorokig? Beat, rock, punk, diszkó’, mindenféle új hullámok után mivel képesek „vidéki” muzsikusok vihart kavarni a szakma egyre álmosítóbb lóvize fölött? Mit hozott, sodort fel’ ez a szél?
Péntek este zsúfolt nézőtér volt Sportcsarnokban. A tévé közvetlen modorú riportere, Juszt László bemutatta a fehér szmokingban dobogóra lépő együttest: A nevük: 3+2. Három test-vér, a Bugyi fiúk, és két régebben hivatásos zenész adta az elnevezést. Hármuk kezében gitár, a negyedik elektronizált, billentyűk mögé, az ötödik elektromos erősítésű dobhoz ült. Most, talán a koncert impozáns mérete miatt csatlakozott hozzájuk még egy billentyűs, sőt később egy hegedűs is. A nevük ezen az estén 3+4 is lehetett volna.
Óriási volt az érdeklődés a 3+2 budapesti fellépése iránt, többezres tömeg a sportcsarnok előtt
Folytatjuk
Csorba Zoltán
