A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.
GAZDAGABB HANGZÁST
Kanyarodjunk vissza az időbeli sorrendhez. 1986 első felénél álltunk meg, amikor megjelent a 3+2 első nagylemeze, a Halvány őszi rózsa. Az együttes rengeteg hangversenyen lépett fel: számításaik szerint a lemez megjelenése előtt és közvetlenül utána, három-négy hónap alatt több mint hatvan koncertet adtak Vajdaság-szerte. A fellépéseket a topolyai Centar szervezte. A zenekar által megszabott alsó határ fellépésenként 180 ezer dinár volt. A 3+2 már ebben az évben kibővült, hogy a koncerten a zenei anyagnak legyen a hangzása. Először Schön Ignác, az Újvidéki Rádió magyar népi zenekarának vezetője lett az együttes állandó kültagja. A Bugyi fivérek már korábbról ismerték. Miután 1986 februárjában hazatért a katonaságból, szóltak neki, hogy muzsikáljon velük. 1987 nyaráig játszott a 3+2-vel, a másik nagylemez anyagát is vele készítette a zenekar. — Náci sokat segített abban, hogy gazdagabb legyen a hangzás. Különösen a népzenei harmónia terén köszönhetünk neki sokat, hallgattunk is rá valamennyien. Mivel a népzene kitűnő ismerője, megtanította velünk a pontos harmónia-, akkord- és bőgőmenetet. Ekkor jöttünk rá, hogy például mennyi akkord hiányzik azokból a számokból, amelyeket korábban már játszottunk. Néhány számot újragyakoroltunk, hogy kivitele igényes és teljes egészében pontos legyen — mondta Bugyi Zoltán. A másik állandó vendégzenész a 3+2-ben Burai Károly feketicsi születésű, zeneakadémiát végzett klarinétos, az újvidéki Opera zenekarának tagja. Burai a 3+2-ben főleg billentyűs hangszeren (Yamaha DX-7) játszik, klarinéton csak olykor. Közreműködött a második és a harmadik lemez elkészítésében. 1987 augusztus óta, amikor Góbor Attila távozott a zenekarból (ennek körülményeiről egy korábbi fejezetben volt szó) Burai Károly az együttes állandó tagja lett.
Burai Károly
BORZALMAS BALESET TÖRTÉNT
Az első kényszerű tagcsere a 3+2-ben 1986 nyarán tőrtént. Táncos Lajos basszusgitáros helyébe kellett mást találni egy borzalmas baleset miatt: — Tavaly július 28-án történt. Temerinben muzsikáltunk egy lakodalomban. Vasárnap reggel 8 óra körül átrohant a lakodalomba Góbor Attila apja. Neki telefonálták meg, hogy a feleségemmel baleset történt, életét vesztette. Abbahagytuk a lakodalmat, rohantam haza, Ürményházára. Szörnyű volt — emlékezik vissza Táncos Lajos. — Egyedül maradtam három és fél éves kisfiammal és hétéves kislányommal. A kislánynak iskolába kellett indulnia, a falun ahol laktunk, én Kikindán dolgoztam, átköltöztünk Kikindára albérletbe … Ilyen körülmények között nem folytathattam a muzsikálást a 3+2-ben. Közrejátszott még az is, hogy Táncos Lajost felesége halála miatt pörölte az apósa. Apósa szerint ugyanis a tragikus baleset Táncos figyelmetlensége miatt történt. A bíróság bevonta Táncos Lajos útlevelét. A 3+2 pedig éppen az első magyarországi hangversenykörútra készült. Tehát mindenképpen új basszusgitáros után kellett nézni. A topolyai Centar egy Novo Orahovó-i kávéházi hivatásos zenészt, Spör Helmutot javasolt az együttesnek. Helmut Caracasban született 1953-ban, nagy rutinnal rendelkezett, és minden nehézség nélkül néhány nap alatt begyakorolta a repertoárt. Spőr Helmut azóta is a zenekar állandó tagja, vele készítették a második és a harmadik nagylemezt.
Spör Helmuth
R—GO, EDDA, 100 FOLK CELSIUS, KORDA GYÖRGY 3+2-ÉRT
A rengeteg fellépés és az ígérkező hangversenykörutak miatt a 3+2 tagjai úgy ítélték meg, hogy megértek a feltételek arra, amit már korábban is latolgattak: felmondanak a munkahelyükön és hivatásos alapon folytatják a show-businesst. Bugyi Zoltán 1986 májusában hagyta ott munkahelyét az újvidéki Stanban. János szintén májusban hagyta el az újvidéki Március 27-e Öntödét. Gyula július 20-áig húzta az ügyet, fizetetlen napokkal, betegszabadsággal, majd végül ő is kivette a munkakönyvét az újvidéki Stan Lakáskarbantartó Munkaszervezetből. Góbor Attila egy év fizetetlen szabadságot vett ki 1986 augusztusától, Helmuttal nem volt probléma, ő már korábban is hivatásos alapon bőgőzött. A Bugyi-hóbort időközben átcsapott Magyarországra is. Az első két hangversenykörutat a topolyai Centar szervezte. Az első turnén hat nap alatt tizennégy koncertet tartottak, két hét múlva ismét Magyarországra utaztak. Ezúttal hét napig tartott a körút, összesen tizenhét koncerten léptek fel. Tizenhárom nap alatt tehát összesen harmincegy koncertre került sor, főleg Szegeden, Kiskunhalason, Baján és e városok környékén.
— Száztíz perces hangversenyeket tartottunk, plusz a ráadások. Volt olyan nap, hogy háromszor is felléptünk. Egy ilyen alkalommal, amikor három fellépésünk volt, az egyik faluba éjfél körül érkeztünk. Azt gondoltuk, hogy semmi sem lesz a hangversenyből. Mégis megtartottuk, mivel a közönség teljes létszámban ott ült és türelmesen várta a hangversenyt. Művelődési házakban, átlagban 600 férőhelyes termekben muzsikáltunk, mindenhol telt ház előtt. S szinte mindenhol a közönség velünk együtt énekelte a számokat. Gyönyörű érzés volt — meséli Bugyi Gyula.
(Folytatjuk)
Csorba Zoltán
