A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.
3+2+1=Bugyi Gula, Góbor Attila, Schön Ignác, Bugyi Zoltán, Bugyi János, Táncos Lajos
A felvételeket a Szabadkai Rádió is sugározta. Mind többször megtörtént, hogy a polgárok bementek a lemezboltba és a 3+2 lemezét kérték, gondolván, hogy a rádió lemezről forgatja a számokat. Az üzletvezetőknek mér elegük volt, hogy nem tudták kielégíteni a polgárok igényeit, vagyis nem tudtak szolgálni a 3+2 lemezével. Így jutott az egész ügy Živko Matćnak, a Jugoton vajdasági piackutatójának a fülébe. Végigjárta a nagyobb bácskai városok üzleteit, hogy megtudja, mennyire keresett a nem létező lemez. Rájött, hogy bizony szép üzlet mutatkozik. Szóvá tette a Jugotonnál, hogy Vajdaságban csoda történt: létezik egy bizonyos 3+2 együttes, amelynek érdemes lenne kiadni a lemezét, mert nagyon keresik és biztosan elkelne. A lemezanyag ismét elkerült Zágrábba. A Jugoton szakbizottsága meghallgatta a felvételeket. És elutasította a lemezkiadást. Az indoklásban az állt, hogy az anyag nem üti meg a lemezkiadás minőségi mércéjét. A piackutató nem nyugodott bele. Telefonált Zágrábba: — Húszezres példányszámot szavatolok. Adjátok ki a lemezt, megéri! Ismét a szakbizottság elé került a 3+2. De ezúttal elutazott Zágrábba Živko Matić is. A szakbizottság végül zöld fényt adott. De ez még nem jelentette azt, hogy nyomják is a lemezt! Ki kellett várni a sort. A lemezkiadóknál ősszel van a legtöbb munka, a csúcsidény. A Jugotonban a spliti fesztivál zeneanyagának készítésével voltak elfoglalva, ezenkívül készültek az óév utolsó új lemezeinek piacra dobására. A Jugoton üdvöskéi (Novi fosili, Mišo Kovač stb.) természetesen előnyt élveztek az ismeretlen vajdasági zenekarral szemben. A nyomtatásra 1986 elején került sor. A lemezt kinyomtatták, de még mindig nem kerülhetett piacra. Hiányzott a fedőlap, amelyre az egész zűrzavarban nem is igen gondoltak. Újabb másfél hónap várakozás következett, míg elkészült és kinyomtatták a lemezborítót és tasakolták a 3+2 Halvány őszi rózsa című első nagylemezét.
MEGJELENT A 3+2 LEMEZE
A lemezre várva a 3+2 nem ült tétlenül. Zenéjük iránt megnőtt az igény, óriási volt a kereslet. Vajdasági hangversenykörútra indultak.
— Még nem jelent meg a lemezünk, amikor felkeresett bennünket a topolyai Centarból Soós János és Beer Miksa. Felajánlották az együttműködést —meséli Zoli. — úgy állapodtunk meg, hogy ők szervezik a fellépéseket. A bevételt 70:30 arányban osztottuk. Ők a 30 százalékért lekötötték a fellépést és fizették a szükséges járulékokat. Saját kezdeményezésükre reklámanyagot nyomtattak, képeket, 3+2 feliratú zsebkendőket, minikönyvet árultak anélkül, hogy bennünket megkérdeztek volna. Ebből a bevételből egy parát sem kaptunk. A lemez megjelenéséig a 3+2 Vajdaság városaiban és falvaiban harminc hangversenyt adott 1986 elején. Mindenhol telt ház előtt, nagy sikerrel. — Elhatároztuk, hogy mindenhová elmegyünk, ahova hívnak bennünket. A legkisebb faluba is. Nem számított, hogy van-e terem vagy nincs, hogy hol játszunk, kint vagy sátorban. Az volt a cél, hogy mind többen megismerjék zenénket és potenciális lemezvásárlókat szerezzünk. Akkor voltam életemben először Kavillóban meg Keviben —meséli Gyula. Megnyerték a közönséget. A lemez 1986. április 16-án jelent meg az üzletekben. Az első példányszám: 15 000 darab. — Amikor megmondták — meséli Bugyi Zoli —, hogy 13 ezret kellene eladni ahhoz, hogy megtérüljenek a költségek, hirtelen elkezdtem számolni: Temerinnek húszezer lakosa van, ha ott elkel hétezer darab, meg ahol muzsikáltunk még néhány ezer, talán összejön a 13 ezer. Nem is gondoltam arra… … Még a legderülátóbbak sem gondoltak arra, ami történt: a tizenötezer lemez két nap alatt elkelt Vajdaságban. — Miért állnak sorba az emberek? Kávé érkezett? — Nem. Megjelent a 3+2 lemeze!
A fönti kép Vajdaság több helységében megismétlődött. A 3+2 lemeze lett az egyik legkeresettebb árucikk. A Bugyi-láz átcsapott a határon túlra is. A 3+2 együttes lemeze vagy kazettája (sokszor csak átfelvételezett kazetta) a legjövedelmezőbb csempészcikk lett. Többszörös áron lehetett értékesíteni északi szomszédainknál. És korlátlan mennyiségben. A leleményesebbek jó pénzt kerestek a 3+2-őn., még fel nem eszméltek északi szomszédaink lemezforgalmazói, hogy legális úton importálják a 3+2 lemezét. Hogy ők is kivegyék részüket az ígérkező haszonból. Az első tizenötezer lemez tehát két nap alatt elkelt. A Jugotonnak újabbakat és újabbakat kellett nyomtatnia. 1986-ban az első lemezből több mint 330 ezer példány kelt el. A 3+2 tagjai, mivel ismeretlen együttesről volt szó és a Jugoton persze a legkedvezőtlenebb feltételekkel kötött velük szerződést, a befolyt pénz 8 százalékát kapták, és ebből fizetik az adót. A Halvány őszi rózsa után megjelent másik két lemez mellett is az első még mindig kelendőbb. És minden hónapban továbbra is csurran-csöpen a pénz. Hogy eddig pontosan mennyi jött nekik össze, erről majd egy későbbi fejezetben. (Folytatjuk)
(Folytatjuk)
Csorba Zoltán
