A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.

Ugyanez a kérdés Bugyi Zoltánhoz: — Miért nem jelentkeztetek az Újvidéki Rádiónál? Bugyi Zoltán: — Farkas Katalin azt mondta, hogy másfél hónap múlva, január közepe táján lesz szabad terminus és hogy majd szólnak. De nem szóltak. Azóta is várjuk. Nem akartunk még egyszer a nyakukra menni. Kérdés Farkas Katalinhoz: — Az újvidéki Rádió kimaradt ebből az egész vajdasági muskátlizene-invázióból. Mi tulajdonképpen az újvidéki Rádió állásfoglalása? — Nagy baj az, ‘hogy az Újvidéki Rádió nem kapcsolódott be ebbe az egész folyamatba. Minőségi szempontból bele kellett volna szólni, hogy mindez jobb legyen, hogy az együttesek zenéje tisztábban szóljon, hogy a voltálok ne legyenek hamisak. Nem lehet csak bírálni, hanem segíteni kellett volna, hiszen egyik feladatunk éppen az, hogy a kultúrába beleszóljunk, formáljuk és kihassunk rá. A muskátlizene esetében részünkről sajnos mindez elmaradt.

SZALAGRA VETTÜK A LEMEZANYAGOT

Az Újvidéki Rádiónál való — a Bugyi fivérek szerint — sikertelen próbálkozás egy időre elodázta azt az elhatározásukat, hogy mindenáron lemezt adjanak ki. 1985 elején jöttek ismét a bálak, a táncmulatságok, mind végigmuzsikálták. Majd megindultak a lakodalmak … Jött a pénz és a felvételkészítésről kevesebb szó esett közöttük. A dolgok 1985 augusztusában kezdtek alakulni. Számaik a bálakon, a lakodalmakon közkedveltté váltak és Varga József temerini szervező azt ajánlotta nekik, hogy vigyék be a próbafelvételeket a Temerini Rádióba. Ekkor jött az első nagy meglepetés: számaik a kívánságműsor legkeresettebb slágerei lettek. Egy-egy 3+2-es számra a beolvashatatlan 70-80, olykor 100 üdvözlet is érkezett. Eszükbe ötlött, hogyha már ennyire keresettek a számok, talán megvennék lemezen is. Ismét élénkben .foglalkoztatni kezdte a fiúkat a lemezkiadás. — Elhatároztuk: mindenképpen meglesz, a lemez, annál inkább, mert fennállásunk 10. évfordulóját ünnepeltük. Valami emléket akartunk. csak annyit adjunk el belőle, hogy fedezze önköltségi árát — meséli Bugyi Gyula. Az nyilvánvaló volt, hogy a próba-felvételek — noha a helyi rádióállomás sugározta őket — nem voltak olyan minőségűek, hogy lemezt készítsenek róla. Valahol újból fel kellett venni jobban ügyelve a minőségre. Az előbbiekben említett Varga József — aki különböző zenei rendezvények, hangversenyek szervezőjeként járatos a vajdasági könnyűzene világában —javasolta, hogy próbálkozzanak Lengyel Gábor szabadkai magánstúdiójában. — Elmentünk Szabadkára. Ez 1985 szeptemberében történt. Beleegyeztünk az árba, kaptunk terminust. Mivel a stúdiónak elég sok munkája volt, csak éjjeli terminus jutott. Kellett volna producer is. Felajánlottuk Lengyel Gabinak, de ő nem vállalta. Saját magunk voltunk tehát egyben a producerek is — emlékezik vissza Bugyi Gyula. — Nevetséges számunkra az egyes belgrádi lapokban folyó találgatás, hogy ki indította meg a lakodalmas rockot, ki a zenei atyja az egésznek, Kovács Károly vagy Lengyel Gábor. Világos, hogy egyikük sem, hiszen mi indítottuk meg. Lengyel Gabi hallani sem akart arról, hogy első lemezünk producere legyen, ott sem volt a felvétel készítésnél, csak amíg a dobokat állítottuk be. A legjobban azt hiányoltuk, hogy nem volt ott a végső mixelésen, amikor nagyon jól jött volna egy hozzáértő producer — mondja Bugyi Zoltán. — Harminc óra alatt készítettük el az anyagot — folytatja Gyula. — Egész éjjel dolgoztunk. A hangfelvevőt olykor úgy kellett felébreszteni, hogy kapcsolja ki a magnót. Ilyen körülmények között nem is lehetett jobb minőségű az anyag, mint amilyennek sikerült. A stúdiómunkáért összesen 270 000 dinárt fizettünk (mondanom sem kell talán, hogy 1985-ben ez a pénz jóval többet ért, mint manapság). Az összeget a korábbi fellépéseken, bálakon, lakodalmakban kerestük meg és tettük félre.

MEGKEZDŐDÖTT A BUGYI LÁZ

A lemezanyag elkészült. Csak kiadót nem lehetett találni. Körüljárták a Bugyi fivérek és támogatóik Belgrádot, Zágrábot, voltak a Jugotonban, a PGP-ben, a Jugodiskben … Mindhiába. Egyik lemezkiadó sem mutatott semmilyen hajlandóságot és nem látott semmilyen üzletet abban, hogy kiadja egy vajdasági magyar együttes lemezét. Érthető is, hiszen a vajdasági magyar lemezek közül, kivéve a moholi lakodalmat, egynek sem volt sikere, egy sem ért el kifizetődő példányszámot. A 3+2 számai — most már vala-mennyivel jobb minőségűek a felvételek, mint az első próbafelvételek — időközben mind közkedveltebbé váltak. Most már nemcsak a Temerini Rádió kívánságműsorain szerepeltek, hanem más helyi rádióállomások is átvették őket. Számaik mindenhol felkerültek a kívánságlistára. Megkezdődött a Bugyi-láz. Nem múlt el egy kívánságműsor sem a 3+2 nélkül.  

Ebben a felállításban vette fel első nagylemezének anyagát a 3+2: állnak a Bugyi fivérek, János, Gyula és Zoltán.

ülnek Táncos Lajos és Góbor Attila

(Folytatjuk)

Csorba Zoltán