A 3+2-nek, vagyis a Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenei világban, A hivatásos, hivatalos közvélemény és a kritika hadjáratot indított ellenük. A giccs netovábbját látták zenéjükben. Az egyszerű nép befogadta a 3+2-t, szívesen hallgatta őket, sorba állt lemezeikért, minden fellépésük telt ház előtt zajlott le. Hogy giccs vagy nem giccs, az kevésbé fontos, tény viszont az, hogy a 3+2 egy olyan egyedülálló jelenség, amely mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Róluk, a Bugyi fivérek Pályafutásáról szól folytatásos tárca-riportunk.
Gyorsan híre ment a Bugyi-zenekarnak. A következő év (1982) első hónapjaiban minden bálon ők muzsikáltak Temerinben. Gyulán és Jánoson kívül hamarosan Zoli is átköltözött Bácskába. Temerinbe nősült (1982. február 6.-án, a születésnapján) és ott telepedett le.
3+1 PLUSZ MÉG EGY=3+2
Noha szinte minden fellépésen a 3+1-el muzsikált a klarinétos Lajcsi bácsi is, a Bugyi fivérek úgy vélték, hogy gazdagítani kellene a zenekari hangzást, billentyűs hangszeren játszó zenészt kellene keresni. Érdeklődtek otthon, Dél-Bánátban, de nem találtak megfelelőt. Egy plandištei zenész ismert egyet, aki nekik annál inkább megfelelne, mert temerini. Együtt voltak katonák. Hajduk Jánosnak hívják. A Bugyi fivérek felkeresték Hajduk Jánost. A legfőbb baj az volt, hogy Hajduknak akkor éppen nem volt hangszere. .Rövidesen vett azonban kéz alól egy Yamaha szintetizátort.
— A temerini vadászbálbeli siker után mind többet beszéltek a Bugyi-zenekarról. A színházban éppen az újévi kabarét készítettük. Meghívtuk hát őket is, hogy lépjenek föl. Ott és akkor ismerkedtünk meg — meséli Hajduk János, aki már több mint egy évtizede egyik fő „mozgatója” a temerini könnyűzenei életnek. Több éven át közreműködött a helybeli színházban zenei rendezőként, korrepetítorként és kísérőzenészként, minden újévi kabaré zenei része őrá vár, egyszóval Temerinben Hajduk János nélkül elképzelhetetlen bármilyen zenei rendezvény. Ő vezette az első temerini rockegyüttest is, a 70-es évek elején alakult, akkor Aranymikrofont nyert Fortuna együttest, később néhány évig tagja volt a becsei Sygma együttesnek, alapította és vezette a temerini Contem’ 75 együttest, ő válogatta össze a számokat, vezette a felvételkészítést, hangszerelte a számok nagy részét az idén megjelent Ízig-vérig temeriniek nagylemezén. Az Újvidéki Rádióban dolgozik mint hangfelvevő, az Odjila együttes zenei anyagának felvételkészítéséért díjat kapott. — Nagyon sokat gondolkodtam, hogy belépjek-e a Bugyi-zenekarba. Főleg azért, mert tudtam, hogy ők lakodalmakban is muzsikálnak, én pedig korábban ilyen zenét nem játszottam. De mivel kitartóan hívtak, beleegyeztem — meséli tovább Hajduk János. —Az. első fellépésem velük Ürményházán volt. Mintegy három évet muzsikáltunk együtt, keresztül-kasul bejártuk Vajdaságot. Az első, úgynevezett demo-felvételeket is én készítettem nekik a temerini színházban, két éjszaka. Ha okos lettem volna, bejelentem a hangszerelést, mert főleg az én munkám volt. Egyébként a Zolival közösen szedtük a számokat”, a többiek a készre jöttek és utólag gyakoroltak velünk.
Bugyi Zoltán a Hajduk Jánossal való együttműködésről — A Jancsi itt Temerinben mindenkit ismert, öt is ismerték, rajta keresztül újabb fellépésekre szerződtünk. Kísértük a Temerini Rádió vetélkedőjét, az újévi kabaréban muzsikáltunk. Kemény munka folyt, télen bálak, nyáron lakodalmak, Temerinben és Bánátban is. 1984-ben egész nyáron a temerini Fontana kerthelyiségben muzsikáltunk, mindig telt ház előtt. Rutint szereztünk a rengeteg fellépéssel.
Bugyi Gyula: — Jancsinak mindig azt hajtogattuk, hogy: „Te ott dolgozol az Újvidéki Rádióban, tegyél valamit, hogy felvételt készítsünk.” Ő azonban nem akart. Azt mondogatta, mit szólnak majd ott a rádióban, amilyen zenészek vagyunk…
— Mi okozta a szakítást? — Részben félreértés is volt. Ezen-kívül baj volt a Hajduk hozzáállásával. A szakítás úgy történt, hogy megbeszéltük a próbát, a Táncos Lajcsi leutazott Kikindáról Temerinbe, a Hajduk meg nem jött el. S ez nemegyszer megtörtént. Ugyanerről a témáról Hajduk János (itt kell megjegyezni, hogy a beszélgetések Bugyi Zolival, Gyulával és Hajduk Jánossal nem egyidejűleg folytak, tehát nem szembesitésről van szó): — Nem akartam felvételt készíteni velük, mert itt dolgozom az Újvidéki Rádióban, ismernek jól és nem akartam lejáratni magamat. Ezenkívül ismerem az Újvidéki Rádió zenei műsorpolitikáját, merőben más, mint hogy felvegyenek olyan számokat, amilyen a Kombinét meg hasonlók. Hozzá tartozik az is, hogy Bugyi Zolién kívül a többi tag zenei tudásában nem bíztam annyira, hogy felvételt tudjanak készíteni a rádió stúdiójában. A felvételkészítést megszabott terminusok diktálják és nem bíztam abban, hogy a meghatározott idő alatt jó minőségű felvételt tudunk készíteni. Magánstúdióban (ahol azután ők fel is vették a zenei anyagot) más a helyzet. Kifizeti a zenekar a stúdióbérletet, megcsinálja a felvételt úgy, ahogy a zenekar lejátssza és kész. – Miből eredtek a nézeteltérések? — Más a viszonyulásunk a zenéhez. Én mindig a kottából való muzsikálást szorgalmaztam, ők pedig inkább hallás után játszottak; Bevallom, nemigen volt kedvem gyakorolni, mert sok időt veszítettünk el. Ha úgy ment volna a dolog, hogy mindenki a kottából lejátssza a magáét és a próbákon csak csiszolunk rajta, az egészen más mese lett volna.
Lakodalmas kép Ürményházáról: Bugyi Gyula, Hajdúk János, Bugyi Zoltán, Táncos Lajos, Bugyi János
(Folytatjuk)
Csorba Zoltán
