A Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenében. Az értelmiségiek, a közvélemény, a hozzáértők (vagy „a hozzáértők”), a kritika hadjáratot indított ellenük, a giccs netovábbját látta zenéjükben és megjelenésükben. Az egyszerű nép a védelmükre állt, mert a 3+2 eltalálta a kivárságukat, az ízlésüket, olyan zenét játszott, amely mellett kikapcsolódhatnak. Lemezük a legkelendőbb áru lett, hónapokon át a legjövedelmezőbb csempészcikk, amit a szomszédos Magyar-országban többszörös áron lehetett értékesíteni. Nem csak a vajdasági helyi rádióállomások kívánságműsorait uralták (egy-egy számukra 50-60 üdvüzlet érkezett), hanem Budapesten például minden előzetes reklám nélkül sikerült megtölteniük a majd tízezer főt befogadó sportcsarnokot. Ez pedig nem sikerült az óriási reklám ellenére sem olyan neveknek, mint James Brown vagy Tina Turner. A lakodalmas-rock fogalommá vált. A 3+2-lemez a Jugoton legjobb exportcikke. Lemezeik eddig mintegy 690 ezer példányban keltek el. Olyan valami történt, amire senki sem gondolt, legkevésbé az ürményházi születésű Bugyi fivérek. Róluk szól, a Bugyi fivérek és a 3+2 együttes útjáról folytatásos tárcariportunk.

ÜRMÉNYHÁZA
Ürményháza. Falu Dél-Bánátban, Versec, Alibunar és Plandiste között. Magyarlakta falu, az 1981. évi nép-számlálás adatai szerint 1450 lelket számlált. Egy román és egy szlovák falu szomszédságában. A falu egyik érdekessége, hogy Ürményházának semmi köze az örményekhez, teljesen tévesen (1921-ben) fordították le a falu nevét Jermenovcira. Nevét egy bizonyos Ürményházi Józsefről, temesvári kincstári jószágigazgatóról kapta, aki 1817 márciusában megalapította a falut (Majsáró Apátialváról és Rákospusztáról 62 római katolikus családot telepítettek oda). Ürményháza másik érdekessége, hogy a falu minden férfija — 18-túl 78 éves korig — nagyon szeret óvodába járni. A falu asszonyai bizony elég rossz szemmel néznek a férfiak óvoda iránti vonzódására. Legyünk világosak: Ürnényházán a kocsma az óvoda épületében van. Putniknak hívják, azaz az utashoz van címezve. Ebben a kocsmában a főpincér az életének 60. évében járó Bugyi János. S most odaértünk, amiről — nyugodtan állíthatjuk —, Ürményháza a legismertebb: a Bugyi családhoz. A 3+2-höz. A hírneves Bugyi fivérek innen indultak el, Ürményházárói. „Kicsiny falum, ott születtem én…” éneklik egyik számukban a Bugyi testvérek. ürmenyháza azonban nem elmaradott falu, „ahol még lámpafény sincs”. Dél-Bánát egyik leggyorsabban fejlődő faluja volt az 50-es években. A fekete aranynak, a kőolajkitermelésnek köszönhetően. Vajdaságban először itt, Ürményházán tört fel 1952. november 9-én a kőolaj. Vajdaság Texasa, mondhatnánk némi túlzással. Lenne valami köze a kőolajmezőknek a zenéhez? Kereshetnénk hasonlatosságot abban, hogy az amerikai Texas állam az ottani népzene, a Country-Western egyik bölcsője, ürményházából pedig a vajdasági specifikus country, a lakodalmasok első zenekara indult … Nem bonyolódunk be-le. A 3+2 életútjának egyik fejezetében jelentős epizód szerepet játszik a kőolaj-kitermelés, de erről majd a későbbiekben. Ürményháza tehát fejlett falu, ahol már az 50-es években korszerű lakásokat, a kőolaj-kitermelésben dolgozó munkásoknak munkásszállót és étkezdét építettek. Napjainkban a falu mind a nyolc utcájában a járda ki van betonozva, korszerű műút vezet a környező városokig. Szinte valamennyi ház szilárd anyagból épült, és minden ház udvarában van rózsa. Ebből a rózsás faluból indultak útjukra a Halvány őszi rózsát énekelve a Bugyi fivérek. Bugyi János kocsmájából. A fent említett óvodából átalakított kocsma nem az igazi Bugyi-kocsma. A lakodalmas-rock (nem létező) enciklopédiája számára történelmi jelentőségű Bugyi-kocsmának ma már csak a helye van meg. Az épület megroggyant, majd lebontották. Az elektromos zene feszitőereje kezdte volna ki a falakat? Nem lehet tudni. De tény, hogy a Bugyi fivérek apjuk kocsmájában naponta órák hosszat gyakoroltak. Apjuk, Bugyi János szavai szerint „Lett volna más dolog is a háznál, de ők állandóan csak muzsikáltak, gyakoroltak. Nagyon szerették a zenét. Bevallom, hagytam, hadd csinálják …” A Bugyi fivérek sikerük nagy részét kétségkívül apjuknak, Bugyi Jánosnak köszönhetik. Annak, hogy János bácsi annyira szerette és szereti a zenét, és hitt abban, hogy fiainak gyakorlása nem haszontalan időpocsékolás. S akkor sem esett kétségbe, amikor megtudta, hogy legfiatalabb fia, Zoli a szakközépiskolában (hegesztői szakra járt) 154 igazolatlan órát szedett össze, hogy messze elkerülte az iskolát, s az ürményházi autóbuszállomáson nem a verseci, hanem a Belgrád irányába tartó autóbuszra szállt fel. Mert Zolit csak a zene érdekelte és semmi más. Legkevésbé a hegesztés.

GYULA KEZDTE ELSŐNEK
A Bugyi fivérek közül elsőnek a legidősebb, Bugyi Gyula (1949-ben született, nős, jelenleg ‘Újvidéken él, két lánya van) kezdett zenével foglalkozni, Ürményházán tizennyolc éves korában egy helybeli ifjúsági zenekarban játszott. Ő egyike azoknak a régi rockeroknak, akiket megmozgatott a 60-as években vidékünkre is átcsapó rock vagy ahogy akkor inkább nevezték: a heat-hullám. Vajdaságban, mint másutt is a 60-as évek közepe táján ennek a bullámnak a hatására gomba módra alakultak az együttesek. A luxemburgi rádió adásaiból vagy lemezekről szedték le a menő számokat. s azt gyakorolták éjjel-nappal. Mindenekelőtt a Beatles-, a ..Rolling Stones-számokat. Gyulát személyesen egy harmadik zenekar vonzotta legjobban: a Shadows. Húsz év után is a legszívesebben a Shadows-számokat hallgatja és hangszerén, a szólógitáron olyan tónust keresett, mint amilyen az említett zenekar számaiban hallható.

Folytatjuk

Csorba Zoltán