Ami elkerült Amerikába is: a 3+2 aranylemeze

 

Egy áprilisi késő este cseng a telefonom. A drót másik végén az egyik szomszédom hangja: „Épp most jöttem Budapestről és hoztam neked egy szalagot, de szószaporítás helyett hallgasd inkább… ! ” (Szomszédom izgatott hadarásából igaz, csak a: „jugoszláv magyar együttes”, „elektronikus népzene” és „Pesten négyszáz forintért árulják” mondatfoszlányokat bírtam tisztán kivenni. Ez valószínűleg pusztán a kimerítő több mint tízórás BUDAPEST—AMSZTERDAM—NEW YORK-i repülőút miatt volt.) Ezt követően megszólalt a zene és a hallgatóból tisztán lehetett hallani az első dal szövegét: „EGY ASSZONY MIATT VAGYOK ILYEN LÉHA… ” „Na mit szólsz hozzá?” — hallottam a kérdést a háttérből. „A lemezt Jugoszláviában vették föl, az együttes neve HÁROM PLUSZ KETTŐ. Éva rokonod küldi ajándékként és azt üzeni, hogy jól becsüld meg, mert Pesten jelenleg ez a legkeresettebb külföldi kazetták egyike.” BONG! Hát persze: HÁROM PLUSZ KETTŐ! Erről a csoportról írt egyszer a Temerinben élő tévés Csaba barátom, sőt édesapám is említi őket egy tavalyi levelében, kétszer is aláhúzva: ELSŐ NAGYLEMEZÜKBŐL 30 000 PÉLDÁNY ELADVA! Másnap elmentem a szalagért és egy pohár jeges Coca Colát iszogatva végighallgattam az EGY ASSZONY MIATT, a KOMBINÉ és más ehhez hasonló „mély” érzelmi hangulatú szerzeményeket. De még mielőtt a mondókámat folytatnám, (a kedves olvasó tudtára kell adnom, hogy én már több mint három éve ITT lakom. Az ITT, az Amerika Egyesült Államokban van, a Koncz Zsuzsa által ‘Is megénekelt New Yersey államban!) Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a dalok a giccs mintapéldái, bár az eladott lemezek és szalagok példányszáma azt bizonyítja, hogy a közönség nagyon is kedveli, és hajlandó nehezen megkeresett pénzét egy, mind zene, mind szöveg tekintetében kimondottan korlátolt produktumra költeni. De ha egy kicsit jobban belegondolunk, a giccs ma már szinte külön műfajnak számít, és a művészet minden ágában megtalálható. A múlt művészete is folyton ki volt téve a giccsáradatnak, miért lenne a mi korunk kivétel? Andy Varholnak, az amerikai popkultúra nemrég elhunyt ezüstparókás hercegének is egy több száz videokazettából álló gyűjteménye volt, a VILÁG LEGROSSZABB FILMJEI címmel. Továbbá ő volt az, aki egyszer azt jósolta, hogy a jövő művészetében mindenki legalább egyszer tizenöt percre világhírűvé válhat. Azt hiszem, az idő elérkezett. „Nem érdemes sírni” — mondja szomorúan a nóta, és a Bugyi testvérek hírneve csak száll tova, tova! (El tudom képzelni örömüket, amikor tudomást szereznek róla, hogy dalaik elkerültek Amerikába is! Hát nem csodálatos ez a mai kor? Nem is nagyon döbbennék meg, ha az INTERKONCERT, a magyarországi művészek külföldi turnéit szervező közvetítőiroda a sikeren fölbuzdulva szerződést kötne az együttessel egy rövidebb észak-amerikai turnéra! ) Hogy visszatérjek az ŐSZI RÓZSA zenei anyagára. Mi a giccs? Minden. A, dallamok primitivizmusa, de főleg maguk a dalszövegek. Életem egyik nagy kérdése, azt hiszem, örökre az marad: Miért kell egy versszakot, ugyanazzal a szöveggel és hangszereléssel szinte végtelenül ismételgetni. Így akarták a dalokat meghosszabbítani? No de ha a lemezvásárlónak jó, ám legyen! Ki vagyok én, hogy innen messziről, a lemez kiadása után jó pár hónappal, egy ismeretlen kocsmai bandát ócsároljak? Miért bűn az, ha valaki giccslemezt vásárol? Több mint háromévi ittlétem alatt megtanultam, hogy a minőség nem minden esetben hoz sikert, és a sikerhez nem mindig szükséges a minőség. A pénz nagyon is nagy hajtóerő, főleg ha könnyen meg lehet keresni. Mindezt összegezve, szinte logikus-nak látszik a 3+2 típusú együttesek gyors elszaporodása. Különben is, én nemigen emlékszem egyetlen vajdasági magyar ajkú együttesre sem, melynek első nagylemeze ekkora példányszámban kelt volna el. Azt azonban sohasem fogom megérteni, hogy miért nem a mi vajdasági lemezkiadó vállalatunk adta ki a lemezt? Nekik is jól jött volna egy kis anyagi haszon, melyet esetleg egy, talán anyagilag nem annyira kifizetődő, de művészileg értékesebb nagylemez kiadására szántak volna. A hollywoodi filmesek is csak nagy kasszasikerű giccsekkel bírják támogatni az Oszkár-díjakat garantáló művészfilmek gyártását. Nem tudom, megfigyelték-e, hogy ezekben a „kasszasiker-óriásokban” a technikai színvonal milyen magas fokú. Maga a történet szinte elveszik a sok montázs, trükk és kitűnő zenei effektusok tömegében. Azt hiszem; az ŐSZI RÓZSA tömegsikere is nagyrészt a modern stúdiótechnika legfrissebb vívmányainak, az elektromos doboknak és szintetizátoroknak az eredménye. Ha az áru nem is valami nagy érték, legalább a pakolása legyen csillogó! Ez a technikai tökéletességre való törekvés, reméljük, idővel majd tartalmi értéket is hoz magával, de addig azt hiszem örülnünk kell annak, ami van. Ideje már, hogy a sokéves SEMMI után, végre. VALA MINK legyen! Igaz, csak kétszer bírtam végighallgatni a tíz dalt, de már az első hallgatás során észrevettem, hogy a hangminőség jó. Minden egyszerű és „tiszta”. Minden hangszer és a dalszöveg tisztán hallható. A szintetizátorok használata, jóllehet eléggé egyszerű, igen funkcionális, az elektromos és akusztikus dobok hangszíne pedig fölveheti a versenyt az itteni stúdiókban fölvettekével. Külön meglepett a hangmérnökök. Kiss Zoltán és Szagmaiszter Zoltán ,sztereo-sétáltatási” ügyessége. A dobhangok a bal és a jobb hangszóróban hirtelen, vagy esetenkénti fokozatos megszólalására gondolok. Ismerve a 8 kanálisos magnók korlátozott lehetőségeit, minden elismerésem a hangmérnököké! Ezt csak azért mondom, mert itt a 8 kanálisos magnókat csak a demonak nevezett, nyers zenei ötletek fölvevéséhez használják. A lemezfelvétel legalább 16, de főleg 24 kanálisos magnókon történik. A szalag meghallgatása után fölhívtam Torontóban élő Horváth Géza színész ismerősömet, aki nemrég tért vissza otthoni látogatásából, gondoltam, tőle elsőkézből értesülök a vajdasági kultúrvilág véleményéről, az egész 3+2 sikerlázról. „A tévé, a rádió és a sajtó giccsnek nevezi, de a vasárnapi Szív küldi műsorok tele vannak dalaikkal, minden kocsmában az ő ,nótáikat’ húzzák, a szabadkai JUGOTON üzletben pedig minden ŐSZI RÓZSA szállítmányi órákon belül szétkapkodnak” — volt a válasz. Ilyenkor mit lehet mondani’? Már maga az a tény, hogy ide is eljutott az ŐSZI RÓZSA híre, azt hiszem, önmagáért beszél. Én csak attól félek, hogy a New Yersey-i magyarok megtudják, hogy nekem van egy példányom belőle és elkezdenek telefonálgatni. De ha jobban belegondolok, nem is félek, az első telefonálónak. aki kölcsön akarja kérni, odaadom ajándékba. Remélem, a pesti Éva sohasem tudja meg.

SPIEGEL Tibor